1. Miért kell az embernek a kutya?

A kutya az embernek ősidők óta társa. Segíti a vadászatban, az állattenyésztésben, a bűnüldözésben, kapcsolatot jelent a természettel.

2. Miért kell a vak embernek egy kutya?

Mindennapjainak társa lehet.

Kapcsolatot jelent más vak és látó emberekkel.

A jól képzett vakvezető kutya megóvja gazdáját a lépten-nyomon útjába kerülő akadályoktól.

Nagyban segíti a vak ember rehabilitációját.

Szabadságot, önállóságot jelent, mert pótol egy látó segítőt.

3. Ki vezet?

A vakvezető kutya nem taxi, hogy a bemondott címre vigye gazdáját. A vezetett vaknak kell tudnia, milyen útvonalon akarja megközelíteni célját, és ennek megfelelően irányítja a kutyát. Az pedig az útközben felbukkanó akadályokat és veszélyhelyzeteket segít leküzdeni gazdájának. Tehát a kutya vezet, de a vak gazda irányitásával!

4. Miért vöröskereszt és fehérbot?

A vöröskereszt világszerte a segítő jószándék jelképe. Ez a szimbólum különbözteti meg a vakvezető-kutyát (Közönséges) társaitól. A fehérbot olykor sötét szemüveggel társulva a vak ember segédeszköze, a köztudatban pedig a vakságot jelképezi.

5. Milyen kutyák alkalmasak vakvezetésre?

A vakvezető kutya sokrétű követelmény-rendszernek kell, hogy megfeleljen. Legyen erős, bátor, kitartó, ugyanakkor szelíd, emberszerető, agresszivitásmentes. Tanulékony, intelligens, szófogadó, ugyanakkor önálló és határozott. Csak ilyen tulajdonságokkal rendelkező kutyák képezhetők ki vakvezetővé, hiszen egy ember sorsa, élete múlik rajtuk. Bevált fajták a német juhászkutya, labrador retriever, óriás schnauzer, újfundlandi, angol szetter, airdale terrier.

6. Ki a jó gazda?

Ahogy látó emberek közül sem képes mindenki egy kutyával megfelelő kapcsolatot kiépíteni, így van eztán méginkább-avak emberek esetében is. Csak olyan vak tud eredményesen és baj nélkül közlekedni vezetőkutyával, aki hajlandó és képes elfogadni a felmerülő nehézségeket, kényelmetlenségeket, megtanulni azt a jelzésrendszert, amellyel a kutya közli az információt ( pl.: járda jelzése megállással). Fontos, hogy a vak embert személyiségének megfelelően kiválasztott kutya vezesse.

7. Hogyan kerül össze ember és kutya?

Az ember és kutya párbaállítása nem könnyű feladat. Nagy tapasztalattal bíró, a vak emberek lélektanában jártas és nagy kutyakiképzői gyakorlattal rendelkező szakemberek döntik el, hogy kit melyik kutya vezethet. Ehhez alaposan meg kell ismerni mind a kutyát igénylő vak embert, mind a rendelkezésre álló kutyákat.

8. Hogyan tanul a vakvezető kutya?

A vakvezető kutya kiképzése abban különbözik az általános (vadász, őrző-védő) kutyakiképzéstől, hogy míg az utóbbiak az állat természetes viselkedési formáit igyekeznek irányítottan kihasználni és fejleszteni, az előbbi a kutya fegyelmezhetőségére, gazdaszeretetére, tanulási képességére épít. A kutya kb. 6 hónap alatt sajátítja el egy vak ember vezetésének technikáját, különböző fázisokon keresztül.

9. Mi a vakvezető kutya munkájának a lényege?

Alapvető feladata a kutyának belátni azt, hogy méretei megnövekedtek, a mellette haladó ember méreteivel kiegészültek. Igy csak olyan helyeken, nyilásokon, átjárókon mehet át, ahol mindketten ütközés nélkűl elférnek. Ennek rögzítését szolgálja a tankocsi.

10. Mit tud még?

Megtanulja a kutya azt is, hogyan vezesse vak gazdáját nagyforgalmú utakon, felbontott járdájú utcákon, parkoló gépkocsik között, épitkezések állványai alatt, gyalogátkelőhelyeken, hidakon, aluljárókban és felüljárókon. Járműveken hogyan viselkedjék, a felés leszállásnál, helykeresésnél hogyan segítsen. Ehhez jó segédeszköz az ún. tanpálya.

11. Jogosítvány kell-e?

A közlekedés biztonsága megköveteli, hogy a gépkocsivezetők vizsgát tegyenek közlekedési ismereteikből. Ugyanezért van szükség arra is, hogy a mindennapi közlekedésben kutyával résztvevő vak embernek is vizsgát kell tennie kutyájával együtt. A sikeres vizsgáról bizonyítványt kapnak egy igazolvány formájában, amely jogosítványt jelent a vakvezető kutyákat megkülönböztető kedvezmények igénybevételére.

12. Csak pénzt ér-e a vakvezető kutya?

Ha a vak gazdának tesszük fel ezt a kérdést, a válasz minden esetben az, hogy kutyája értéke pénzzel nem mérhető. A rászoruló igényjogosult vak ember a kutyához térítésmentesen jut. A kiképzéssel kapcsolatos tetemes költségeket a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetsége (VGYOSZ) viseli. Ebben segítségére vannak jószándékú emberek adományaikkal.

13. Megéri-e a sokféle ráfordítás?

Vezetőkutyával közlekedni nem könnyű. Rátermettséget, türelmet, soktanulást, fizikai állóképességet igényel. Mindezekkel állatszeretetnek, következetességnek kell párosulnia. El kell tűrni néhány kellemetlenséget, amely a kutya gondozásával jár, és sajnos, az állatot nem szerető, együttérzésre nem képes emberek viselkedéséből adódik. Mindezekkel együtt erre a kérdésre ha kutyával közlekedő vaknak tesszük fel a válasz: százszorosan megéri!

14. Mennyi ideig társ?

Mint minden élőlénynek így a vakvezető kutyának is sajnos, véges az élete. Ćltalában 10-12 éves korig él, munkaképessége 10 éves koráig elkíséri. Mivel egykettő éves korban kerül gazdája mellé, optimális esetben 8-9 évig társa.

15. Boldogok-e a vakvezető kutyák?

Minden kutya, amelyik nap mint nap testközelbe kerül szeretett gazdájával, netán egy levegőt szív vele, és nem a kert sarkában tengődik egy rövid láncon; amelyikhez kedvesen szólnak, néha megsimogatják a fejét nos, az ilyen kutya szívesen dolgozik, él-hal a gazdájáért, akár vakvezető, akár nem boldog!

16. Hogyan lehet segíteni a gazdának kutyának?

Előfordulhat, hogy a járókelők találkoznak feltűnő kettősükkel. Jó előre figyelmeztet a kutya nyakában diszkréten csilingelő csengő, és a már ismert szimbólumok: a kutyán lévő vöröskereszt és gazdájánál a fehérbot. Ha igénylik, segitsék őket! Lámpás kereszteződésben mondják meg a lámpa színét a kutya színlátása ugyanis nem bizonyított. Megállóban mondják meg az érkezŐ jármű számát! Ha az úton átkísérik, mindig a kutyával ellenkező oldalon segítsék a vak embert! Autóbuszon ahova az első ajtón szállnak fel a vezetőfűlke mögőtti helyet adják át nekik! Leszálláskor a vak jobb kezét fogva segítsék le! Munka közben a kutyát ne simogassák, figyelmét ne vonják el! Idegennek etetni nem szabad!

17. Hogyan indult a hazai képzés?

A szervezett vakvezető-kutyakiképzés hazánkban Ritthnovszky János kezdeményezésére indult meg 1976-ban a jelenlegi iskolán. Az iskola első vezetője Fehér Gyula, országoshírű kutyakiképző volt. Az iskola indítása hatalmas társadalmi összefogásnak volt köszönhető.

18. Hol tart ma ez a tevékenység?

Magyarországon a kutyával közlekedő vakok a VGYOSZ Csepelen működő Vakvezető Kutyaképző Iskoláján (VKI) kapják a kutyát és a kiképzést. A vak gazdák 2 hetes bentlakásos tanfolyamon veszik át kutyájukat, sajátítják el a kutyás közlekedés fortélyait. Az iskolán kényelmes, félpanziós ellátás, éjjel-nappali ügyelet biztosítja a tanfolyamok résztvevőinek kényelmét. A kutyák korszerű boxokban laknak, rendszeres állatorvosi felügyelet, külön konyha, intenzív munka, mozgás és ápolás illeti meg őket.

19. Melyek a távlatok?

A rohamosan fejlődő technika korában sem nélkülözhető a kutya sokirányú szolgálata. A vakvezető kutyát sem lehet technikai eszközökkel helyettesíteni. Az iskolajelenlegi kapacitása évi 16 kiképzett vezetőkutya átadására nyújt lehetőséget. Ez a szám nem teszi lehetővé az igények azonnali kielégítését, ezért az igénylőknek 1-2 évet várniukkell a kutyára. A VGYOSZ közeli tervei szerint az iskola épülete megújul, megfelelőbb körülményeket alakítva ezzel a bentlakó tanfolyamok számára.

20. Hogyan nyújthatnak még támogatást az ügynek?

A kutyával közlekedö vak emberek közvetlen segítésén túl sokat tehetnek azokért, akik még nem jutottak kutyához, csak várják azt. Ćltalában nagy társadalmi rokonszenv kíséri a vakvezetökutya kiképzés űgyét. Szocialista brigádok, egyéni tenyésztök például kölyökkutyákat ajándékoznak rendszeresen az Iskolának. Többen vállalnak kölyökkutya nevelést. A bőripari szakma egyes vállalatai, brigádjai felszerelésekkel látják el a kutyákat. Többen tettek kisebb-nagyobb összegű adományokat a VGYOSZ OTP XN. 218-98141 1270 sz. számlájára, a kutyakiképzés vagy kutyavásárlás céljára. Ők ilyen módon segítik azokat az embertársaikat, akiket sorsuk megfosztott a látástól.